Mint minden, ez a 2019 is letelt.
Bizonyára észrevettétek, hogy blogolás terén eltűntem, az utolsó bejegyzésem nevelőapukámról készült. Bevallom, nem tudtam többet írni. Elveszett az összes motivációm a blogolás felé, és akárhogyan ültem neki egy új üres lapnak, a gondolataimat nem tudtam összefoglalni, ezért most újra megpróbálkozom, hátha több sikerrel járok.
2019.
Tele bánattal, örömmel, könnyekkel, félelemmel, új dolgokkal.
Legrosszabb, de egyben legszebb évem volt.
Rossz, mert elveszítettem nevelőapukámat. Rossz, mert nagybátyjám strokeot kapott év végére.
Rossz, mert újra bíztam családtagokban, és újra összetörtek. Rossz, mert sok szerettemet hátra kellett hagynom a jobbért.
Legszebb, mert megtaláltam a lelkitársam, a legjobb barátom, a nagybetűs Igazi Szerelmet.
Legszebb, mert éppen 757 méter magasan élek a hegyek között Ausztriában, egy remek csapatban dolgozom, remek emberekkel vagyok körbevéve, nagyon jó fizetésért.
Építem a jövőm, vagyis most már együtt építjük. Ketten. Ő meg én.
Vannak céljaim, álmaim és teljesülnek be folyamatosan.
Boldog vagyok, de közben szomorú.
Könnyű volt összepakolni a cuccaim, és mindent magam mögött hagyni Magyarországon, ami fájt.
A gyászt, a fájdalmat, a bánatot, az aggódalmat és a reszketést belülről.
A megfelelési kényszert, a szorongást. Mindent, ami egykor nyomasztott, 650 kilométerre van, távol tőlem.
Most pedig itt van karácsony, és a szeretteim otthon, nélkülem.
Őszinte leszek, örülök hogy dolgozunk az ünnepek alatt is, így nem tűnik fel hogy mennyire is rossz ez a hiány, amit ilyenkor az ember belül érez, ha már tapasztalt ilyet, vagy így él évek óta.
Nincs karácsonyi sütés, főzés. Nincs karácsonyfa díszítés a mamiékkal, nincs rokonság akikkel kötelező találkozni. Akármennyire is utáltam néha az utóbbit, még ez is hiányzik.
Tudjátok mi hiányzik még?
Az egykori családom.
Emlékszem, minden december 24-én délelőtt díszítettük fel a fánkat közösen, karácsonyi dalokat hallgatva, majd sütés, főzés, Mamiéknál szintén segítettünk. Papával szaloncukrokat kötöztünk fel a fára, miközben a tv-ben mindig szólt valami zene.
Este együtt kártyáztunk és társasjátékoztunk, vártuk a Jézuskát.
Kicsi hugaim nagyon izgultak mindig, és féltek bemenni a nappaliba megnézni, hogy járt e már nálunk.
Anya játék közben mindig elment pisilni, és gyorsan a fa alá rejtette az ajándékokat, majd csengetett a kis csengőkkel a fán.
A nappaliban mindig sötét volt, csak a karácsonyfa színes fényei villogtak, a hugaim pedig izgatottan rohantak az ajtó felé, majd megdöbbenten álltak, hogy akkor bemehetnek?
Mindig nagy volt az öröm, a karácsonyfa alatt sok nagy és kicsi doboz sorakozott, szépen becsomagolva, nevekkel ellátva.
A nappali asztala tele volt mintázatos karácsonyi tálakkal, azok pedig édességekkel.
Zene, beszélgetés, csomagolás, sikítások, nevetések, játszás.
Másnap Mamiékhoz is megérkezett a Jézuska, majd hirtelen sokan lettünk, mert megérkezett a rokonság. Süti süti hátán, közös ebéd, iszogatás.
Szilveszterkor virsli, palacsinta, pezsgő. Éjfélkor koccintás, puszi és futás kifelé az utcára, mert tűzijátékoznak.
Kiskoromban az egész éjjelt a falunkba töltöttük kis csapatokban, és az egyik barátom családja fogadott mindannyiunkat, sütiztünk és gyerekpezsgőt iszogattunk.
Írás közben lejátszódik minden előttem, és melegséggel tölti el a szívem.

Most pedig ezért dolgozunk meg, a jövőbeli karácsonyainkért, amiket majd a mi családunkkal fogunk tartani.
Ez motivál ilyenkor is, az ünnepek alatt. Újévkor is. A jövendőbeli családunk.
Azt mondják, hogy itt kint kolbászból van a kerítés.
Nem tagadom, valóban.
De kemény munka van a kolbászos kerítés mögött amit nagyon sokan nem tudnak, és a vége még nagyon messze van.
Viszont minden perce megéri. De erről majd később.

Ma van szenteste, és körülbelül 200 vendégünk van a hotelban, tele gyerekekkel.
Ajándékcsomagokat hoz majd ide a Jézuska, aki itt kint Ausztriában a Mikulás bácsi.
Közös éneklés, forraltborozás és puncsozás, élő zenei est.
Mi pedig mindent megteszünk, hogy emlékezetes legyen a vendégeinknek, hiszen a vendéglátásban sosem áll meg az élet.

Ígérem, a héten jövök még nektek részletes beszámolókkal, rengeteg mesélnivalóm van, és még több gondolatot szeretnék veletek megosztani.

Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak, jelentkezem még!