Biztosan voltatok már úgy, hogy nem lehet rosszabb.. hát, sajnos az élet, vagy sors, bármi is ez, állandóan megcáfolja. 
Tudjátok, az életemben történnek olyan dolgok, amik annyira valótlannak tűnnek egy idegen számára. Ha elmesélném neki, azt mondaná, hogy teljesen elment az eszem.
Ki kell ürítenem a fejem, előre bocsánat a rendezetlenségért, és az értelmetlenségért.
Apránként elfogom teljesen mondani, mi minden történt, csak a pénteki dolog friss. Annyira, hogy  reggel 9 órától úton voltam, a rendőrségen is jártam.
Balhé volt.
Külön utakra léptek, mert az örökké náluk már nem örökké. Sosem tudom meg, hogy ez vajon szerelem volt-e, úgy igazán, hiszen ha valakit szeretünk, nem bántjuk. Sem lelkileg, sem fizikailag. Mindketten hibásak, hisz egy hibához mindig, mindig két ember kell. Valahol elrontották, nem tudom mikor. Sok kérdőjel merül fel bennem, még úgy is, hogy én a 17 év alatt jelen voltam. Fizikailag biztosan.
Egy idő után az ember észreveszi, hogy a családi életben már nem vesz részt. Először csak a gondolatai repülnek el messze, egy olyan helyre ahol talán a kutya se jár. Utána már egyre jobban kihúzza magát a családi programok alól, mint például nyaralás, vagy ilyesmi. Ők elfogadják, így válik ez a dolog ketté. A kötelező családi ebédnél jelen kell lenned, a karácsonyi vacsoránál amikor együtt kártyáztok és várjátok a nem létező jézuskát, a szülinapi zsúrokat megünneplitek, de ott már nem tűnik fel az egyik családtag. Háttérbe húzódik, elvonul, nem törődik a bulival, és az a valaki nem Te vagy, hisz a testvéreid mindennél fontosabbak. Egyre többször iszik meg egy doboz sört, egy kupica pálinkát, aztán az egyből öt lesz, a kupicából üveg, és kettő üveg alatt meg sem áll. Mindennapjai úgy telnek, hogy felébred, és az első gondolata nem a felesége, nem a gyermekei, nem a napsütés, a sok apró öröm egy-egy napban, hanem az alkohol.
Lehet, bár annyira remélem a lelkem mélyén hogy nem, de ismerős a helyzet Neked, kedves olvasóm.
Ennek az egész történetnek a közepébe vagyok, ami most történik.  Úgy érzem magamon is, hogy ismét kicsit sok(k) lett, ismét kimerültem mentálisan, idegileg és fizikailag.
Ezer egy dolog kering a fejemben, hisz a családomról van szó.

Elég nehéz tisztán gondolkodni egy olyan helyzetben, ahol hazudnak és nem tudod, kinek higgy, ahol az egyik a másik életére akar törni, fenyegetőzik és éppen bezárták 72 órára.
Na de 72 óra után mi lesz?
Mi lesz, ha újra elkezdődik?
Mi lesz, ha valami történik?

Köszönöm, hogy elolvastad

-Zs