Szorongás.
Ő egy antiszociális kis féreg.
Ő az ünneprontó egy buli előtt/alatt.
Ő húzza be a sötétítőket, és zárja be lakattal az ajtót.
Ő nem ír vissza az üzenetekre, ő irányítja a zenékben a szomorúak sorrendjét, kihagyva az összes vidám számot.
Ő zavarja el a ragyogó napsütést és hozza el a felhőket; felhőszakadással.
Ő miatta ráz a hideg egy meleg, nyári napon, ő ejti le és töri darabokra a poharat.
Ő az, ami miatt nem mersz elmenni egy közösségben a kukáig, félve a megbámulást, és hogy elbotlasz saját magadban.
Ő gátol abban, hogy emberek közé menj, ő utasítja el az összes programot.
Ő a hibás azért, hogy nem érzed magad jól bikiniben, ő miatta nem értékeled magad.
Ő mondja azokat a dolgokat a fejedben, amik azt súgják; nem vagy elég jó.
Ő az, aki elhiteti veled, hogy nem kell enned, hogy fogynod kell.
Ő az, ami a nevetés tárgyává tesz, akkor is ha nem rólad van szó.
Honnan tudhatnád?
Hisz ő azt hajtogatja folyamatosan, az agyad apró sarkából, mégis hatalmas a félelem benned.
Mi szabadít ki a karjai közül? Mi az, amitől elenged és elmenekül?
Mit utál? Mi győzi le? Mi mondja meg neki azt, hogy takarodj?
Egyszerű, mégis nehéz a válasz.
Az életedet egyetlen egy emberrel fogod leélni, és az önmagad vagy.
Te. Az elméd. A gondolkodásod. Az akaraterőd. A hozzáállásod. A hited.

Az első lépés a legnehezebb. Mindenben.
Lehet az ismerkedés, elengedés, őszinteség egy másik fél iránt. Elengedni magad, és túl lépni a komfortzónádon. Nehéz elengedni az olyan embereket, akik téged csak hátráltatnak, legyen szó a kapcsolatodról, karrieredről, vagy a saját egészségedről. Miért kellene olyanoknak megfelelnünk, akik csak lehúznak?
Energiavámpír. Ennél többnek gondolom az ilyen embereket, hiszen nekik van egy olyan szintjük, ahova simán lerántanak, ha engeded.
Megfelelési kényszer. Mindig az orrod alá dörgöli, mennyi dolgot tett-vett ma már, míg te még fel sem öltöztél. Naponta eljátssza ezt veled, láthatatlan fonalakkal rángatva. Akkor ébredsz rá, hogy ő csak kihasznál, amikor már a gödörben vagy. Vizuálisan úgy tudom elképzelni, mintha te lennél a sámli, ő pedig rajtad álldogál, hogy feljebb kerüljön.
Nehéz elhinni, hogy van élet a halál előtt. Mikor csinálod azt, amihez igazán van kedved? Ami feltölt? Nem, nem a takarítás, és nem a sok probléma a mindennapokban. Gondolkodj csak el, mi az a hobbid, elfoglaltságod ami téged boldoggá tesz. Szorongani kezd az ember, ha nincs én-ideje. Szorong, ha ő nem teszi meg azokat a dolgokat, amik számára nem fontosak igazán, de a másik fél viszont azzal vág fel. Miért? Mert neki nincsen más boldogsága.
Nehéz felkelni, és változtatni. Sosem egy napban várd a gyógyulásod eredményét. Mindig önmagadhoz mérd, mennyit értél el, ne máshoz. Minden emberben másképp ketyeg minden, csodálatosan különbözünk egymástól mindannyian.
Sosem félj segítséget kérni. Ha úgy érzed nincs senkid, aki támogatna, fordulj szakemberhez.
(Erre később egy másik írásomban kitérek miért fontos.)
Ne szégyenkezz sosem az érzéseid miatt. Lesznek olyan emberek, akik megértik. Lehet, hogy ők is megmászták ezt a hatalmas meredek hegyet.
Ezektől az apró, mégis jelentős változásoktól megijed a szorongás-szörny és futásnak ered.
Viszont fontos tudnod, hogy nem a támaszod gyógyít meg, hanem önmagad.

Folytatom..

-Zs